Nosztalgia

Vörös rózsa

 Udvarlómtól rózsát kaptam. Amikor először találkoztunk. Kedves, hogy gondolt rám. Az illata más volt mint egy átlagos rózsáé. Ennek szerelem illata volt. Az illat megmarad a rózsát adó kézből.
 A lányok szeretik ha így kényeztetik őket. Az a boldog érzés, mikor meglátom kezében a rózsát!Odamegyek hozzá, köszöntjük egymást és ő felém nyújtja az ajándékot. Elmosolyodok, ő is mosolyog és elvesztek egymás tekintetében.Ahh!...Hirtelen nem is tudja,mit mondjon. Zavarban van.Én is.Elfogadom, lehajtom fejemet és megszagolom. Akár egy szerelem kezdete is lehet.
 Ez jellemzi a fiút. Figyelmes, kedves és nagyon küzd értem, hiszen ugye a vörös rózsa a szerelem jelképe. Minden színdarabban, filmben, az életben a férfi rózsát ad a nőnek.A bogáncs rózsát sose fog teremni.

 Minden nő és fiatal, szerelmes lány vágyik arra, hogy virágot kapjon. Már-már elvárás. Pedig nem kéne annak lennie. Úgy is mondhatnánk természetes, mint ahogy az idejét múlt szerelmesvers írás. Pár éve az volt "kötelező". Vajon a rózsa adás ís erre a sorsra jut? Bár, ha jobban belegondolunk, kevesen adnak virágot az ellenkező nemnnek.
 

Ott állunk egymás karjaiban, egyik kezemben a rózsával, a régi vidámparkban. Romos. Helyenként a fű utat tört magának az aszfalton.Fejünket egymásra hajtjuk. Az első közös szerelmes ölelés együtt.Átjár a nyugalom.Úgy érzem nem bánthat senki és semmi. Megvédjük egymást."Kapok puszit?" Megdöbbenek.Te nem puszit szeretnél, hanem csókot!"Nem, nem kapsz. Még nem szeretnék adni."Meglepődött.Nem értem, mért gondolta azt, hogy 3 óra beszélgetés után majd kap... Nem, nem kap.Miután elmondtam neki ezt a mondatot, éreztem, hogy a szerelem szikrájából tűz lesz. Bennem.. igen. Bennem is.Hatalmas tűz. Beszélgetünk, közben a tó körül sétálunk. Mit csinál ez? Átkarol? Jaj..keze a derekamon van.Szemöldökömet felháborodva összehúzom és ránézek. Ő is rám néz.Ez a tekintet! Rögtön meg is bocsájtok, és arcomra újra visszatér a mosoly.Együtt nevettek a humoros történeteken. Olyan szép szeme van... annyira kedves...ó igen, az én agolóráim unalmasabbak. Ő is annyira szenvedélyes..Már el is telt ennyi idő? Ne, ne menj el! Maradj még! "Mennem kell, apám mérges lesz. Ő ügyvéd." A dédipapám, a Virágh nagypapa bíró volt.Elszomorodok, hogy mára ennyi volt.Csak azt mondom "Megértem, hogy menned kell!" Ó jaj! Már sötétedik? Harangoznak. Hiszen még csak hat óra! Máris sötét van? Nekem is rohannom kell.Elköszönünk, ő felszáll a buszra. Nézzük még egymást. "Ó, ne menj el!" De ezt már nem hallja.A virágba kapaszkodok.Elment. El kell indulnom haza. Bárcsak még mindig velem lenne!

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat